Halihó emberek!
Jól gondoljátok, tényleg nem bírok magammal és fejben már a 20. bejegyzés témáján agyalok.
Mivel ez egy 100% Katy blog, ezért nem ússzátok meg azokat a posztokat sem, ahol leírom a napomat. Muhaha. Kezdjünk is bele!
Hatosztályos gimnáziumba járok és ma volt a 12.-13. osztályosok ballagása. Anyát nem hatotta meg a hisztizésem és a durcázásom, úgyhogy kénytelen voltam elvonszolni a seggemet az ünnepélyre. Tudni illik, ahhoz, hogy ne keljen a gyereknek ezt a kínszenvedést átélni, elég volt ha a szülő írt az ellenőrzőbe. *Családi okok miatt, gyermekem nem tud részt venni a ballagáson.* Ennyi lett volna! Ennyiiii! De nem, anya nem kímélt. További 16 szerencsétlen osztálytásammal - a 31-ből csak ennyien jöttek, brühühü - feszengtem végig az ünnepséget.
Reggel, negyed nyolcra már bent kellett lenni, mert az aula feletti folyosókat nekünk kellett kidíszíteni a 10:00-kor kezdődő ceremóniára.
Fél hatkor keltem ki az ágyamból, akkora karikákkal a szemem alatt, mint egy zombinak. Lesiettem a fürdőszobába, hajat mostam, aztán gyorsan feldobtam a laza sminkemet ( szempillaspirál, púder, alapozó, korrektor ) Mikor végeztem a hajam szárításával, felhúztam a már előre kikészített matrózblúzt, szoknyát, harisnyát és cipellőt. (Nem, én sem értem, miért nem a sminkemet csináltam utoljára) Feszengve álltam a tükör előtt, húzogattam a szoknyám alját, mert túl rövidnek találtam, miközben próbáltam kifésülni összegabalyodott tincseimet. Indulás előtt anya egy nagy csokor orgonát nyomott a kezembe, majd indulásra kész voltam.
Utálok egyedül bemenni a suliba, ezért gyorsan megcsörgettem az egyik osztáyltársamat, hogy húzzon ki elém és kísérjen be.
Miután ez megtörtént, letelepedtem a hátsó padba a lányokhoz és nagy beszélgetésekbe kezdtünk. Számomra üres, semmitmondó témákról. Miközben bekapcsolódtam a beszélgetésbe folyamatosan azon agyaltam, hogy a legjobb barátnőm mi a picsáért nem volt képes eljönni és hogy Ádám (legjobb fiú barátom, aki szerelmes belém, a poszt végén részletezem, hogy tiszta legyen a kép) merre lehet, mert szeretnék már végre vele lenni. Mikor végre nem beszéltek hozzám, kivágódtam a teremből és a Bogit keresgéltem, mert láttam az ablakból a kocsijukat. Út közben szó szerint neki rohantam Ádámnak, aki nevetve kapta el a kezem, nehogy elzakózzak. Utána már együtt kerestük Bogit, aki egy bazi nagy virágcsokorral a kezében jött be az iskola ajtón (virágokkal díszitjük majd a folyosókat) . Ádám át vette a felét majd visszabaktattunk a teremhez. Immár vigyorgó pofával ültem a középső padsorokban Ádámmal és Bogival.
Az osztályfőnök utasítására kivonoltunk a termünk előtti folyosóra, hogy elkezdjünk díszíteni. A korlátokat kellett virágokkal elárasztani. Ott álltam megrökönyödve a korláttal szemben és fogalmam sem volt hogy a frászba aggatunk arra virágokat. Gondolatmenetem azzal ért véget hogy Ádám a kezembe nyomott egy tixót és egy ollót. Óóó, egyből leesett hogyan lesz megoldható, a számomra 10 másodpercel ezelőtt megoldhatatlan feladat.
1 óránkba telt hogy feldíszítsük a folyosót, ami minden elfogultság nélkül rohadt szép lett! Büszke voltam magunkra! És hogy megerősítsem, nem csak én gondolom így: elment mellettünk, 3 11.-es lány és mondták, hogy remélik mi díszítjük majd az ő ballagásukon is, emellett tanárok is sokan megdícsérték. Őszintén szólva, én annyit segítettem hogy tixót osztogattam, az idő többi részében Ádámot és Bencét próbáltam lerángatni a padokról, hogy ők is segítsenek. Ennek az lett a vége, hogy még én sem segítettem, mert végül én is ott ültem velük együtt.
Aztán megkordult a gyomrom! Bingóó! Felpattantam és gyorsan elsiettem az iskola büfébe, hogy kaját szerezzek. Legnagyobb bánatomra egy nagy táblával találtam szembe magam, amiről ordított a ZÁRVA felirat. Szerencsére az iskolától gyalog kb. 10 percre van egy Tesco, mondanom sem kell hogy azonnal szóltam hű társaimnak, Ádámnak és Boginak, hogy most pedig megyünk a Tescoba.
Nem találtuk meg a tanárunkat, ezért vártunk amíg vissza nem ért, hogy elkéretőzzünk. Khm...helyesbítek: Nem is kerestük a tanárt, hanem leléptünk a hátsó ajtón és rohantunk, nehogy feltűnően sok időre tűnjünk el. Ilyen ez a kamaszélet. Pff.
Végig elől igyekeztem, szorosan mögöttem a Bogival. Ádám pedig körülbelül 10 méterre lemaradt tőlünk. Mindenki, de tényleg, mindenki megbámult az utcán. Valószínűleg az ünneplőnk miatt és hogy úgy siettünk, mintha az életünk múlna rajta. Ádám is megjegyezte, hogy idegesíti hogy mindenki megbámul engem. (Nem, nem vettem a célzást) Mikor beértünk, össze-vissza cikáztam a sorok között. majd kikaptam a péksütis részlegről 3 baconos stanglit, plusz Ádámnak egy vizet. Fizetésnél az eladó megkérdezte melyik suliból jöttem, miután elmondtam, gratulált. Gratulált. Értitek? Gratulált. Ha tudtam volna/tudnám hogy mégis mi a fészkes fenéért gratulált, valószínűleg nem vágtam volna meglehetősen buta arckifejezést. (Ó,igen. Ezt onnét tudom, hogy a Bogi megkérdezte, hogy miért néztem ki úgy mint egy foggyos, körülbelül 10 másodpercig.)
Szerencsére időben visszaértünk az iskolába, még osztálytársunk is volt, akinek fel sem tűnt a rejtélyes eltűnésünk.
A ballagó diákok 10 perc alatt elvonultak, miközben mi sorfalat álltunk. Amikor épp nem menetelt el egy osztály, a mellettem álló Ádámot csapkodtam, hogy rakja el a telefont, mielőtt meglátják. Szerencsére hallgatott rám. Akkora tömeg lett a vonulás végére, hogy levegőt venni is nehéz volt a folyosón, ezért a termünkhöz siettünk, ahol végig vártuk az egész előadást. (1,5 órás volt.)
Jól elvoltunk, viszont Kinga belepofátlankodott az idilli hármasunkba és kijelentette hogy tetszek az Ádámnak és hogy tudtam-e. Megráztam a fejem, Ádám pedig már tagadott is egyből. Miután Ádám és Kinga túl voltak a veszekedésen, újra folytattuk a társalgást annak ellenére, hogy valami nagyon nem stimmelt Ádámmal, mert folyton csak telefonozott aztán velem is elkezdett veszekedni, mindenbe belekötött. Legszívesebben ilyenkor feltudnám rúgni! No de azért arra figyelnék, hogy ne legyen baja leérkezéskor...se veled se nélküled barátság. Később Bence csatlakozott társaságunkhoz, akivel utána csoffadt, megmaradt orgonákkal dobáltuk egymást.
Kínok kínjára leszedették velünk műsor végén az egész díszítést. Nem tudom, ki a franc hozott olyan virágot, aminek tüskéi voltak, de rohadtul összebököttem vele magamat.
Nagy szívfájdalmamra a virágok leaggatása közben észrevettem, hogy Ádám köszönés nélkül lépett le. Ez pedig baromira degesített és elszomorított.
Mikor hazaértem annyira volt időm, hogy átöltözzek és felfrissítsem a sminkem. Ismerősünknek a ballagási ebédjére mentünk, ahova a fél családja megvolt hívva. Jézus istenem! Utálom az ilyen kötelező programokat. A lényeg, hogy feszengve ettem 2db húst, meg krumplit, aztán kussba hallgattam ahogy anya másik 3 nővel beszélget 2 órán keresztül. Élmény volt.
Amikor ezt is letudtuk és végre fel szabadultam a szobámba , olvastam, firkantottam anyának egy rajzocskát anyák napjára és gépeztem/gépezek. :) Most keddig itthon leszek, mert érettségi szünet lesz. A dolgok elrontója a szerdai 6 jegyet érő matekvizsga. De erre inkább nem is gondolok. Bah.
Na,édeseim! Köszönöm annak, aki ezt végig olvasta. Ne ijedjetek meg, nem csak az unalmas életemről lesznek beszámolók, ez csak, mint a neve is tükrözi, egy extra poszt volt.:)
Kiváncsi vagyok a véleményetekre, hogy mennyit tudnátok elviselni az ilyen posztokból, mennyire érdekel ez titeket. Nyugodtan azt is leírhatod, hogy lefosod az életemet és cikkeket, fontosabb dolgokat írogassak. Legalább már akkor is írtál valamit! Hihi.
Ui.: Az Ádámos sztori
Körülbelül 3 hete vagyok vele jóba. Legjobb barátnőm,Flóra által ismertem meg jobban. Előtte nem is beszéltem vele. Mindig is azt hittem, hogy Flórát jobban kedveli. Bence, aki jóba van vele, egyszer csak közölte velem, hogy Ádám mondta neki hogy tetszek neki. (Szóismétlés,uh) Van még Ádámnak egy 10. osztályos jó barátja, aki egyszer mikor álltam a folyosón a Flórával, séte közben rám mutatott,majd azt tátogta: "Ő az?" Követtem a tekintetemmel kire nézhet, aztán megláttam hogy Ádám bólint egyet majd elfordul. Nem látták, hogy én mindent láttam. Óóó, nem. Ezután már hittem Bencének. Ma reggel állítólag a "mutogatós fiú" keresett engem, mert beszélni akart velem. Hát erre nem került sor, mert nem talált meg. Kiváncsi vagyok mit akarhatott mondani.
Remélem valamennyire érdekes volt, további szép napot nektek!
(Én most megyek nutellát zabálni. Haha. )
By: Katy
