2016. június 7., kedd

Extra poszt: Álletkertben jártunk, avagy az osztály első közös kirándulása

Sziasztok!
 
  Na, először is arról kell szót ejtenem, hogy mint látjátok megváltozott a blog sablonja. Mert, megtanultam sablont le/feltölteni. Legyetek büszkék rám, köszi. Még zenéket is összehoztam a blogra, úgyhogy most tényleg profinak érzem magam.Továbbá kikerült egy elérhetőségi modul, kedves Bella Stewart segítségével, ahol megtaláljátok a Katy-s facebookom, google+-m és pinterestem linkjét. A facebookomon szinte minden nap elérhető vagyok, plusz gyakran teszek ki bejegyzéseket, úgyhogy jelöljetek be nyugodtan.
 Több hónapos kihagyás után, megszállt az ihlet, úgyhogy egy történetes blogot kezdtem el üzemeltetni. A prológus nemsokára kikerül. Ami egyébként, Word-ben 4 oldal hosszúságú, remélem azért lesz olyan aki szakít rá időt és elolvassa. A blogon most még a dizájnt alakítgatom, de a fülszöveg már kint van. Nézzetek be: https://holdirisz.blogspot.hu/
 
 Ez a bejegyzés ismét egy extra poszt, ahol az állatkertbe tett látogatásunkat fogom elmesélni.
 
  Már csak 1 hét van vissza az iskolából, úgyhogy a legtöbb suliban megkezdődnek az osztálykirándulások és a tanulás helyetti, közösségi programok. Nos, ez a mi iskolánkban sincs másképp. Múlt héten letudtuk az összes fontosabb témazárót, már csak a fizika tanár szivat be egy röpdolgozattal csütörtökön. Osztálykirándulásra vasárnap fogunk menni, valószínűleg arról is majd hozok egy bejegyzést. Érdekes dolgok vannak készülőben. A mostani állatkert csak drága biológia tanárunk érdeme, aki az ötletet kezdeményezte. Hát persze, hogy a hír hallatán mindenkiről majdnem leesett a bugyi örömében, hogy a keddi nap sem lesz egy iskolában töltődő szívás.
 Reggel negyed kilencre kellett a városi vasútállomásra menni, hogy onnan felbuszozzunk az állatkerthez. Mivel nekünk pont útba esik Luca háza, ezért őt is mi vittük. Pontosan nyolckor pattantunk ki a kocsiból, a buszokhoz sietve. Dominikot és barátját, Petit pillantottuk meg, akik épp az egyik megállóhoz igyekeztek. Mivel nekünk halvány lila gőzünk sem volt, hogy melyik megállóból indul majd a buszunk, ezért a nyomukba eredtünk. Miután észrevettek és megvártak, egy padra telepedtünk, ahol körülbelül elkezdtünk pinknikezni, mert mindenki elővette az útra csomagolt elemózsiáját. Mikor hátrapillantottam észrevettem, hogy az egész osztály a zebrán jön át, de tanár még nincs sehol. Miután mindenki egy helyre került, elkezdtük megkeresni a 'bandáinkat', vagyis a baráti körök egybe álltak. Negyed kilec után pár perccel, felbukkant a tanár, aki szólt, hogy rossz helyen állunk, mert nem is onnan megy majd a busz.
 Elkezdtünk felszállni, de már az elején szétégettem magamat a crushom előtt (Krisztián szerelmeméletem), mert annyira béna vagyok, hogy nem bírtam kilyukasztani a kicseszett buszjegyemet. Bedugtam a lyukasztóba, de elfelejtettem hogy utána előre is kell húzni ezen a buszon. Elkezdtem bíbelődni vele, de miután feltűnt hogy a háromnegyed osztályt feltartom, pánikomban hátra fordultam és kb. ráordítottam a mögöttem állóra, hogy segítsen már. De legnagyobb szívásomra ki állt ott? Na, ki? Hát persze, hogy beleüvöltöttem Krisztián képébe, aki lazán előrenyúlt, majd egy rántással kilyukasztotta a jegyemet, miközben mondta, hogy "Csak előre kellene húzni." Akkora sokk hatás alá kerültem, hogy utána nem bírtam kivenni a jegyet, de elindultam, úgyhogy visszakellett mennem ISMÉT beégetni magam, vagyis kivenni végre a jegyet. Komolyan, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
 Végül Bogi mellett foglaltam helyet, de választási lehetőségem sem volt, mert minden ülőhely foglalt volt már. De ez nem volt elég, mert egy megállóval később egy egész óvodás osztály szállt fel, akiktől tényleg tömeg nyomor lett. Az óvónő kis híján beült az ölembe, az egyik kislány pedig tényleg beült az ölembe, de ő legalább aranyos volt.
 Befelé menet valahogy elvesztem a fiúk között, úgyhogy próbáltam átfurakodni magamat rajtuk, hogy drága Flóra barátnőm mellé kerülhessek. De útközben Bence elcsorta a telefonom, úgyhogy nagy karcsapásokkal kezdtem el érte kalimpálni, aminek az lett a vége, hogy majdnem átestem egy óvodáson.
 Amikor beléptünk a pénctárhoz - már az is szép volt - , gyorsan elsiettem Flóráékhoz, akiknél ott állt a testvére, Móni mellett a crushom. Amíg a látványától olvadoztam Tami szólt, hogy egy gorilla van az egyik üvegfal mögött, ezért elmentünk a pénztár közeli ablakhoz integetni neki. Egy szép képet is lőttem róla, amit ti is megcsodálhattok.
 Miután sikeresen lemaradtam a szórólapok kiosztásáról, amin az állatkert térképe volt, megszereztem Bencéét, aztán sorakoztam a karszalagok kiosztásakor. A tanárok fél tizenegyig engedtek minket szabadjára, utána a bejárathoz kellett visszamenni. Mónival, Ádámmal, Flórával, Tamival és Krisztiánnal indultam el bejárni az állatkert. Először a terráriumos és akváriumos részre mentünk, ahol sokkot kaptam a nagy kígyóktól, felfedeztem Némót és minden második hüllőre elkezdtem kiabálni, hogy nézzétek már milyen aranyos. Krisztián szét röhögte magát rajtam, mikor egy bazi nagy leguánnak kezdtem el integetni és köszöngetni. Ha tudtam volna hogy látja, inkább nyugton maradok. Kifelé menet láttam rájákat, olyan aranyosan úszkáltak, amíg Flórának mutattam a mozgásukat a kezemmel, majdnem lebuktam, ugyanis épp amikor abbahagytam, akkor bukkant fel egy kígyó lakhelye mellől Krisztián.

  Ezután elmentünk a nagymacskákhoz, semmit nem imádok jobban a nagymacskáknál. Még a hüllőket sem, képzelhetitek, milyen kirohanásaim voltak mikor egy nőstény oroszlántól csak az üveg választott el, mert közvetlen azelőtt feküdt. Vagy amikor a párduc elkezdett futni, a napom csúcspontja. Miután sikerült elrángatniuk az "édes cicák" mellől, elsétáltunk egy fagyizóhoz, ahol vattacukros fagyit ettem. (Tudom, ez egy érdekes információ) Ezután a farkasokat, baglyokat, vízilovakat, mosómacikat néztük meg. Szerintem a többiek soha nem jönnek velem többet állatkertbe, mert úgy pörgök mint egy két éves, aki először lát állatot. Krisztián benyomta az egész fagyiját, de rájött, hogy jégkrémet is akar enni, úgyhogy beálltunk vele a 200 km-es sorba, ami baromi lassan haladt. Nagy nehezen eldöntötte milyet akar (a kedvenc fajtám, hihi) és kihalászta a pénzt a zsebéből. Két lépést mentünk el a kasszától, nagy boldogan kibontotta, majd a jégkrém úgy ahogy volt elhanyatlott, majd a földre vágódott. SÍROK MÉG A PÉNZTÁROS IS KIRÖHÖGTE. Azt hittem megfulladok, annyira nevettem. De nem elég, hogy leesett, utána kijelentett hogy semmiség, így is megfogja enni, de a jégkrém megcsúszott, ő meg lehajolás közbe rátaposott. Itt már mindannyian fuldokoltunk, szegény meg tökre kiakadt és azt bizonygatta, hogy nem ő a szerencsétlen, hanem a jégkrém alapból selejtes volt. Én meg így: "Ha te mondod..." *kineveti*. De mivel elfogyott a pénze, nem vett újat.
  Később Flóra levágta a hisztit amiatt, hogy a kedvenc állatát, a szurikátákat nem néztük meg, úgyhogy elnavigáltunk a kis állatokhoz.Amúgy jaj ezen a képen, szegény állatka ott a rácsok mögött olyan szomorú. Közben találkoztunk Csabáékkal, aki nagy menőn úgy gondolta, hogy bedugja a kezét a majmokhoz egy olyan helyen, ahol senki nem volt rajtunk kívül. Mostmár tényleg azt hittem röhögőgörcsben fogok meghalni, amikor egy majom leugrott a fáról, hogy rávesse magát drága Csaba kezére. Nekem köszönheti, hogy még van karja, mert egy hirtelen mozdulattal kirántottam a ketrecből.
 Miután Flóra kis híján bemászott az állatkák helyére, elmentünk a fóka medencéhez, ami a kijárat felé vezető út mentén volt. Így, mikor a többiek mentek volna gyülekezni, szóltunk nekik hogy jöjjenek oda hozzánk a padokra. Senkinek nem volt kedve még visszaindulni, ezért valahogy elterjedt köztünk a hír, miszerint pontban fél tizenegykor lesz fóka show. Persze erre mindenki kiváncsi lett, így elújságoltuk a tanároknak hogy maradnunk kell még, mert meg szeretnénk nézni. Mindenki letelepedett a kilátóra és evett-ivott, de már háromnegyed tizenegy lett és sehol semmi. Különböző ovis csoportok is leültek, mert azt hitték lesz show. Szegény tanárunk nagyon ideges lett, mikor rájött hogy itt aztán semmi nem lesz, viszont a buszunkat lekéstük. Mérgében legyalogoltatott minket az állatkerttől a város központig egy erdős úton, mert hogy az milyen buli.
Két lánynak elszakadt a szandálja, én majdnem kitörtem a bokám egy nagy kavicsba, a Mirtill nem bírt sétálni a rossz térde miatt, emellett a fiúk előre siettek és a sok kis elágazás között, rossz helyre kanyarodtak, így két fiú szőrén-szálán eltűnt. Csabát küldték el, hogy keresse meg őket, közben mi egy játszótér felé vettük az irányt, mire Csaba - a hős megmentő - visszatért a két sráccal, már a fél osztály elment haza busszal. Én Lucával egészen a városközpontig gyalogoltam. De ott volt a crushom is. Értitek? Beszélgettem vele! De halál komolyan, beszélgettem vele! És nevetett a poénomon. Hát behalok. Visszafelé Flóra mamája hozott el minket, nála maradtam még egy kicsit, végül messengeren telefonáltam Ádámmal, mert épp hős szerelmes és próbálok neki segíteni.  De hogy a napom még a jobbnál is jobb legyen, rám írt este a crushom! Kérdezte, hogy nem emlékszek-e miből fog holnap javítót írni, mert nem írta fel. Aztán beszélgettünk kicsit és mondtam hogy na de már menjen tanulni, mert késő van. Aztán egyből mondta hogy oké, meg megköszönte és utána kijelntkezett. Hát olyan aranyos, komolyan mondom.!

Ennyi lett volna, remélem tetszett. Jövő héten ismét jelentkezek, addig is kommenteljetek, iratkozzatok fel....blablabla. <3 Puszi!
 
 
By: Katy
1