Életem első Songfice

Sziasztok kedveskéim!

 

 Mint a címből is kiderült, ezennel megírom életem első Songficét! Remélem tetszeni fog. <3

A Songficet ez a zene ihlette, úgyhogy hallgassátok olvasás közben! A vastag, dőlt betűs részek lesznek a dalszövegből idézve.

 

 

 Kiskorom óta arról álmodtam, hogy híres énekes legyek. A legjobb kocsikkal járó fiú, aki bármilyen lányt megkap, aki bármit megtehet, akit szeretnek az emberek. Úgy gondoltam, ha jó előadó leszek, az életem mindig hibátlan lesz és tökéletes. Maga a mennyország. A nagymenők közé fogok tartozni. Küzdöttem, tehetség kutatókba jártam, egész napokat énekeltem át. Mindenhova feltöltöttem a videóim, amelyekben saját dalaimat énekeltem. A legdrágább énekes tanfolyamokra iratkoztam be. Kipróbáltam magam minden műfajban.

 19 éves voltam, amikor felkarolt egy jó kiadó. Felfedeztek. Slágereket írtak nekem, amiket óriási örömmel énekeltem fel minden alkalommal. Koncertekre jártam, az álmom kezdett valósággá válni. Észre sem vettem, hogy minden fontos barátomat elhanyagoltam, csak magammal foglalkoztam. Egy idő után már nem jártam el a srácokkal bulizni, az akkori barátnőmmel összevesztem. Úgy érezte, elhanyagolom. Jól érezte. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt, már nem vittem el egy meglepetés vacsorára, nem állítottam be hozzá egy nagy csokor virággal a kezemben. Modellek és gyönyörűbbnél gyönyörűbb lányokkal kerültem egy társaságba. A lányok a karomba hullottak, mintha sok játékbabám lenne, akiknek elég kacsintanom és máris megszereztem őket. Szakítottam, azzal a lánnyal aki régebben az életet jelentette nekem. Egyre többször berúgtam, rossz társaságokba keveredtem. A média elevenen felfalt, nagyképű lettem és önző. A vagyonom egyre csak nőtt és nőtt. Nem volt, aki megértsen, akinek megnyílhattam. A szüleimnek nem mondhattam el ezeket, úgy éreztem, nem terheltem őket mégjobban, éppen eléggé aggódtak. Már csak én léteztem és az álmom. Semmi nem érdekelt.

Sportkocsit vezetek, csak hogy bizonyítsam

Vagyok valaki, milliónyi

dollárt kerestem

És lányokra meg cipőkre költöttem

Az életem a pénz körül forgott. A menőség, sárm és lazaság. Drogoztam, nem is egyszer.

 

 Teltek az évek és belefáradtam. Nem akartam többé belül üres lenni. Nem akartam napról napra váltogatni a lányokat. Szükségem lett volna valakire, aki melletem van mindig és támogat. Akit szeretek és ismeri az igazi embert, a pop énekes mögött. Aki nem a pénzemet szereti és nem rohan a médiához egyből, ha elmondok neki valami személyeset, hogy jó sok pénzt kapjon az információért. Sok barátom volt, de mind csak érdekbarát. Igazából már nem tudtam eldönteni, vajon ki az akiben bízni lehet. Már annyi dolgot tartottam magamban, hogy senkinek nem tudtam megnyílni. Ott volt Emily, a csodálatos, barna hajú, szeplős szépség. Igazán különleges volt a személyisége, nagyon szerettem. Összejöttünk. De nem ment a dolog. Nem neki, hanem nekem. Tudtam, hogy támogatna és segítene mindenben. De egyszerűen nem, képtelen voltam arra, hogy közel engedjem magamhoz.

És nem tudom megtartani

a csajom, nem

Mert amint a nap felkel

Elengedem őket és a

munka a kifogásom

De valójában csak nem

tudok megnyílni

 

 Nagyon sok fiatallal találkoztam akiknek szintén az volt az álmuk, mint nekem. De ez az álom nekem nem úgy sikerült ahogy terveztem, valami nagyon elcsesződött a rendszerben. Persze, biztos van aki ezt nagyon élvezi, van egy csodálatos barátnője, igaz barátai. Magánélete, plusz ez a szerencse, hogy híres énekes lehet. De ahogy mindennek, ennek is van bizony rossz oldala. Miért akar olyan sok mindenki olyan életet, mint ami nekem megadatott?

De nem akarsz betépni,

mint én

Sosem igazán tudtam

miért úgy, mint én

Nem is akarsz lelépni a

hullámvasútról és

Egyedül lenni

Nem akarsz így buszozni

Sosem tudni, kiben bízz

 

 Ma már 34 éves vagyok. Épp egy hatalmas buli közepén állok. A fejem lüktet, az alkohol érzem ahogy egyre terjed a testemben, a lábam remeg, a hajam kócosan hullik a szemembe, méreg drága cipőm már kopott, ingemen egy vodka folt díszeleg, zsebemben egy köteg 100 dolláros, jobbról egy fekete hosszú hajú, mini szoknyában és haspólóban álló lány kacsingat felém a barátnőivel. De nem érdekel. A gyomrom kavarog, izzadni kezdek. Elrohanok, mert érzem, nemsokára visszajön a pia, amit egész este ittam. A wc kagyló felett öklendezek, térdemnél a gatya átázott, mert vízbe térdeltem. Ott, amikor nem figyel senki, rájövök mekkora csődtömeg lett belőlem. Felkelek, megmosom az arcom. Nem hagyhatom hogy így lássanak!

 Kivágom a mosdó ajtót, de pont eltalálok vele egy vörös hajú, alacsony lányt. Térde megcsuklik, a kezét a fejéhez kapja. Mielőtt még a földre esne, elkapom a karját, majd felrántom. Úgy mozdul, akár egy rongybaba. Talpra ugrik, hirtelen olyan közel kerülünk egymáshoz, hogy még a lélegzetét is hallom. A világ elcsendesül körülöttem, csak őt látom. Csakis az ő arcát. Sötét zöld szeméből sugárzik az értelem és a bátorság, duzzadt, vörös ajkát beharapja, pisze orra aranyos elragadó arcához, göndör, vörös haja lágyan omlik vállára. Annyira különleges! Dereka köré fonom a karjaimat, még közelebb húzom magamhoz, testünk összesimul. Rámarkoltam izmos, mégis puha fenekére. Az ilyen nem szokott egy lány ellenére sem lenni, hisz rajonganak értem, eddig mindenkit megkaptam, akit csak akartam. De akkor nagy meglepetésemre letépi magáról karjaimat, hátrál egy lépést, majd meglendíti bal kezét és akkora pofon csattan az arcomon, hogy hátratántorodok. Elkezd szitkozódni, majd olyanokat mondd, amik örökre belémégnek.: " Azt hiszed, azért mert sok pénzed van, bármit megtehetsz? " " Képzeld, nem ájul el tőled mindenki!" "Hogy képzeled, hogy csak így letapperolsz, seggfej! "

  Ó igen, sokáig sorolhatnám még. Nem állt be a szája. Csak mondta és mondta. Szavai a lelkemig hatoltak és úgy éreztem, menten belehalok. Igaza volt. Mindenben. Végre kimondta azokat, amiket senki más nem mert. Végre, nem csak egy énekest látott bennem, aki bármit csinál szeretjük, mert akkor majd jól kihasználhatom. Tényleg, seggfejnek éreztem magam. A világ legnagyobb seggfejének.

 Később már nem szavaira figyeltem, hanem arra, mennyire csodálatos. Nem öltözött kurvának, mint általában a környezetemben lévő lányok. Csipkés, vörös ruhája, combja közepéig ért. Éppen eleget takart és éppen eleget mutatott ahhoz, hogy irtó szexi legyen. Az arca, annyira egyedi és annyira sugárzó! Abban a pillanatban lettem szerelmes, minden porcikájába, életemben másodszor.

 Kérlek bocsáss meg nekem, kérlek...motyogtam. Fiú létemre a sírás folytogatott. A torkomban gombóc keletkezett, te jó isten! Nem sírhatok! Kizárt. Kizárt. Kizárt. Francokat is! De abban a pillanatban megéreztem, ahogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Hirtelen kaptam oda, már le is töröltem. De látta. Krisztusom! Őzike szemei, kikerekedtek. Abba hagyta a kiabálást. Keze ökölbe szorult, majd kiengedte. Felvont szemöldökkel állt előttem, pillantása nem volt lenéző, inkább megértés csillant benne.

 "Tessék, menj, gyorsan mondd el az összes bulvár újságnak!" Csattantam fel. Féltem, hogy megint minden csak színjáték. Hogy már tíz lesifotós lefotózott és nemsokára ő is itthagy. "Francokat azokkal a hülye újságokkal! Inkább gyere el velem valahova, tudok egy jó helyet. Úgy terveztem, hogy lelépek miután lekiabáltalak. Seggfej. De úgy látom vannak még emberi érzéseid, nem csak a nagyképűség. " Hangzott a válasz. Összefont kézzel állt előttem, majd elindult a vészkijárat felé. A mostanra kialakult énem, azonnal otthagyta volna. De valami most más volt. Ez a lány más volt. A józan eszem azt kiabálta, hogy hagyjam a francba. Ennek ellenére a lábam felé mozdult, követtem. Egyre messzebb mentünk a szórakozóhelytől, immár mellette sétáltam, zsebre dugott kézzel. Nem tudom, mennyi ideig sétálhattunk egymás mellett némán, de végül egy óriási, tele grafitizett, elhagyatott épülethez értünk. Felsétáltunk egy kopott csiga lépcsőn, majd amikor 2 emeletet feljebb mentünk, egy olyan szintre értünk, aminek bal oldali falán egy lyuk tátongott, egyenesen a holdat láttuk. Ez volt talán, eddigi életem egyik legnagyobb baromsága. Akár meg is ölhettek volna. Őrök, minden nélkül jöttem, egy teljesen vadidegen lánnyal. De nem történt semmi, lassan beszélgetni kezdtünk. Mindenről. Nem érdekelt semmi, elmondtam neki mindent. Pár mondatával levett a lábamról, kérdés nélkül megnyíltam neki. Hihetetlen érzés volt.

 Arra ébredtem, hogy a hideg kövön fekszünk és - mint megtudtam a nevét - Sophie vállamra tette fejét, lábait pedig a derekam köré kulcsolta. Megsimítottam gyengéden az arcát. Tudtam, hogy ez az egész nem lesz jó. Mégis szerettem. Mindennél jobban. Akkor, ott, ő jelentette nekem a változást. Elhamarkodott, meggondolatlan döntések sorozata az életem. Hurrá!

 

A folytatást rátok bízom! Írjátok meg magatoknak ti, mi lesz a sorsuk. :) Remélem tetszett és elfogadhatóra sikeredett, életem első songfice! Ha igen, ne felejtsetek el feliratkozni sem. Puszi!

 

By: Katy